Gyűjtemények

Oktatás már a 16. században sem létezhetett könyvtár nélkül, így bizonyos, hogy a Bibliothéka egyidős magával az intézménnyel. Eleinte az Egyházkerület és a Kollégium hivatalos iratait is a könyvtár őrizte, az első levéltárnokot 1773-ban nevezték ki. Múzeumunk nagy szervezője Kovács János szerint a vasútépítések 19. századvégi hőskorában az egész ország területéről százával érkeztek a régészeti leletek - mert mindenütt éltek egykori diákjaink. Gyülekezeteink használaton kívüli egyházművészeti értékei is nemzedékek óta a Kollégiumot gazdagítják.

A történelem és a természet pusztító erői jórészt megfosztották Debrecent műemlékeitől, ezért a „város iskolájában” őrzött írott forrásoknak és tárgyaknak kivételes jelentőségük van. A „Különgyűjtemények” illetve a Levéltár és a Múzeum tartalmazzák a legértékesebb egyedi állományrészeket. Kiemelkedik közülük a Mohács előtti okleveleket, középkori kódexeket, híres hazai és külföldi professzorok előadásait őrző kézirattár. A régi nyomtatványok között 146 ősnyomtatvány, 1600 régi magyar és kb. 2500 antiqua kötet található, - köztük unikumok - a bibliagyűjteményben pedig több mint 250 nyelven olvasható a Szentírás. Különlegesen szépek a régi térképek, botanikai, orvosi, csillagászati atlaszok százainak gyakran kézzel színezett fa-, és rézmetszetes illusztrációi.

A könyvtárban szerzett élményeikről gyakran megemlékeztek itt tanult nagyjaink Szenci Molnár Alberttől Arany Jánoson át Szabó Lőrincig, de ez az erős hatás kimutatható Csokonai, Kölcsey, Bay Zoltán és mások műveltségén is. Az intézmény mindig közcélokat szolgált: falai között nyílott meg a város első, mai fogalmaink szerint is nyilvános olvasóterme 1889-ben.